Te mi vagy?
Ha ránézel, valakire meg tudod mondani egyből
,hogy ő ragadozó e vagy préda?
Létezik e olyan a társadalomban ,hogy ragadozó és hogy
préda? Létezik emberben ragadozó és zsákmány? Van az ember tudatának egy olyan része,
ami kiemeli a préda közül és ragadozóvá teszi vagy éppen lealacsonyítja a
teljes ösztönösség felszabadító szintjére és ezáltal engedi ,hogy farkasnak
farkasává váljon aki már nem hódol semmi e világi törvény előtt?
És vajon meg tudjuk ítélni ,hogy a merő ösztönösség az jó e
vagy rossz?
Építhetünk hatalmas városokat, beton dzsungelekbe
menekülhetünk a vadság elől, de az igazi vadságot mindenki magába hordozza. Még
az is aki erről nem akar tudatosan tudomást venni. Nincs ember a világon aki
mentes az ösztönös oldalától. A bankár aki a sikert és a pénzt hajtja ragadozó
a munkájában pénze pedig a prédája amit büszkén vesz a „vadászat” után birtokba,
és ő is prédája valakinek ha elfogadja ha nem.
Vagy elég ha csak a versengésbe vagy a kapcsolatokba bele gondolunk és
kicsit „állati” szemmel vizsgáljuk… mindenhol felfogjuk fedezni ,hogy ragadozók
és prédák vagyunk mind egy személyben.
Ez a kettő elválaszthatatlan tőlünk és a létezésünktől.
Eljön az idő amikor be kell ismernünk ,hogy állatok vagyunk.
És ha ez megtörténik ezt megtudjuk élni teljes valójában ami olyan fokú
önismerethez vezet amit ezen a világon kevesek tudhatnak magukénak. Hisz elítélik ezt az oldalukat, és az irónia
az hogy ezek az emberek egész életükben azt keresik amit csak ez az oldaluk tud
megadni nekik.
Társadalmi szempontból kétféle képen tud elszabadulni ez az
oldala valakinek. Mikor már akkora nyomás kerül rá ,hogy nem képes tovább
kordában tartani ösztönösen kitör és mint negatív példa jelenik meg ilyenek a
gyilkosok például. És van amikor kiengedjük tudat alatt… ilyen az amire vágyunk
és mint pozitív példa lép fel például a szenvedély.
Ebből a két szélsőségből úgy gondolom látszik az ,hogy nem
tudjuk megmondani ,hogy jó e a vad részünk. Én személyesen azt mondom ,hogy ez
egy jó dolog ,ha nem küzdünk vele hanem elfogadjuk és megéljük. Küzdeni nem jó
olyan dologgal ami a részünk hiszen akkor ha nyerünk is mi veszítünk. Viszont
az elfogadása ennek az oldalunknak olyan felismerésekhez és élményekhez vezet
amit el sem mer képzelni az ember.
És ez a felismerés az alapja annak ,hogy az ember igazából
megértse és elfogadja a természetet és annak törvényeit, ha saját magát eltudja
fogadni és nem arra törekszik ,hogy minden áron változást érjen el. Arról nem
is beszélve ,hogy ez az oldalunk sok erőt tud adni ha, elfogadjuk, amit adni
akar.
Remélem sikerült gondolatot ébresztenem bennetek…
W.S.
