Belső harcok

Sziasztok!

Most kicsit arról mesélnék ,hogy én hogy is látom a belső harcok kérdését. Itt arra gondolok amikor valaki negatív tulajdonságaival harcol.

Mikor önmagunk fejlesztésével kezdünk foglalkozni ,hirtelen felfedezünk kisebb nagyobb hibákat. És ilyenkor egyesek vadul kezdenek harcolni önmagukkal. És ha ebbe bele gondolunk ebben a formában önmagunkat legyőzni illetve önmagunk felett győzelmet aratni nem leszünk képesek. Illetve ezzel a módszerrel csak elfolytjuk a dolgot.
Gondoljunk csak kicsit bele. Teszem azt valaki hirtelen ráébred ,hogy van egy tulajdonsága már több mint 30éve ami most hirtelen problémává válik. Itt valóban az a tulajdonság a probléma vagy inkább az csak egy jelzőlámpa?
A baj az amikor elkezdünk a tulajdonsággal harcolni és ha még le is nyomjuk magunkban. Miért baj ez? Baj ez hiszen ez a felszín, és ennek a leküzdésével (ami majd később valószínűleg még több belső harchoz vezet majd) megoldottnak tekintjük a problémát. Pedig a forrás a mélyben érintetlen marad. És már ,hogy nincs egy védelmi rendszerünk (hiszen leküzdöttük) szabadon dönthet romba az igazi probléma.
Mikor találkozunk egy ilyen "zavaró" tulajdonsággal ne harcoljunk vele. A kulcs szó az elfogadás. Muszáj ,hogy tudatosuljon bennünk miért is vált hirtelen ez a tulajdonságunk "rosszá". Lehet ,hogy egy teljesen független dolog miatt pl.: más élethelyzetben más társaságban ez konfliktus forrás. Mérlegelni kell, hogy megéri e az embernek ilyen helyzetben feláldozni önön boldogságát. Hiszen ha igazán boldog lenne nem lenne szükség önmagunk megzabolázására.
Egy szó mint száz, ha harcolunk önmagunk akkor csak veszíthetünk hiszen a harcoknak általában van vesztese és ha önmagunkkal harcolunk ez akkor is így van.
Fontosabb ,hogy megértsük miért reagálunk így a világra. És ennek a felismerésnek az eszköze az önismeret.

További szép napot.

W.S.