" A sámán egy tollat helyezett a beteg testére majd lassan fújni kezdte a tollat a betegen... "
Sziasztok!
Vége a nyárnak és az ősszel én is eljöttem. Ma egy kicsit beszélek egy régi sámán gyógyító technikáról, amolyan érdekesség képen.
Először is leszögezném ezt a technikát nem csak sámánok ,hanem nagyon sok természetvallás ismeri.
A tollak mindig is nagy szerepet kaptak a rituálékban, hiszen a levegő elemnek majdhogynem a legtökéletesebb szimbólumát ismerjük meg bennük, ha kicsit a mélyükre nézünk. Emelet nagyon mutatósak is. Ebben a varázslatban viszont most nem csak a levegő elemet személyesíti meg. Itt a tollal a sámán a madár gyógyító erejét hívja életre.
Éppen ezért meg mindig a saját fétisünket használjuk, hiszen ismernünk kell milyen betegségre mennyire tudunk hatni vele.
Emelet a levegő elemet a füst és a kifújt levegő is szimbolizálja. Igazából a ráfújás az a technika amivel aktiváljuk a totem gyógyító erejét. A folyamat alatt a sámán a kifújt levegővel energiát küld a tollon át a beteg testbe és "lemossa" a földbe az összes ártó energia formát ahol újra tudnak formálódni.
Ráfújás alatt a sámán és a beteg egy füstös szobában tartózkodnak egészen a folyamat végéig. A beteg általában fekszik a sámán pedig először megtisztítja a területet, majd magához hívja a fétis szellemét amivel dolgozni fog. Ezután felhelyezi a tollat(kat) a test problémás területeire. Majd a kezeivel bekeríti a tollat és fentről lassan gyengén majd egyre erősebben fújni kezdi a testre. Ezt egészen addig folytatja amíg ki nem "söpörte" az ártó energiákat a testből. A rituálé alatt általában zsálya és dohány füstje lengi be a teret.
Remélem adtam egy kis érdekességet ma is.
W.S.
Wolfsong
2012. október 14., vasárnap
2012. július 26., csütörtök
Ego
Sziasztok!
Mai témám az ego és az ezzel kapcsolatos spirituális élmények. Már hetek óta ezen a témán morfondírozok és arra kellett rájönnöm ,hogy ez nem egyszerű téma.
Minél többet járattam az agyam annál jobban bele gabalyodtam.
Na ,de miről is van szó és mi az oka ennek az összetettségnek.
A legtöbb spirituális út az ego megzabolázására, legyőzésére próbálja tanítani a követőit. Ugyan akkor az ego az ami lehetővé teszi számunkra azt ,hogy egy kicsit önzők legyünk és megtudjuk szerezni amit akarunk. Az önzés egy negatív jelentést hordozó fogalom, de azért ha ezt megvizsgáljuk kicsit jobban akkor önzés nélkül eléggé rövid életünk lenne. Gondoljunk csak bele ,hogy meddig is élne egy olyan ember akiben az önzés szikrája sincs jelen. Hiszen ha teljesen önzetlen valaki akkor akár az életét is oda adná egy éhes állatnak. Más kérdés, hogy ezt az állat elfogadná-e.
Na de vissza az egohoz.
Gondoljunk bele ,hogy szeretnénk-e vágyak nélkül élni. Személy szerint az én meglátásom most az ,hogy egy vágyak nélküli élet cseppet sem lenne kielégítő számomra. És mivel ezt látom és érzem ,így amikor az ego megsemmisítése szóba kerül már a gondolattól is csak elkezdek ragaszkodni az egomhoz.
Ugyan akkor ez a ragaszkodás egy félelemből fakad, hiszen (gondolom nem én vagyok így ezzel egyedül) látom, hogy ha az ego eltűnne bizonyos számomra most fontos célok elérhetetlen távolságba kerülnének. Ilyenkor pedig beindul a szellemi kötélhúzás.
Arról nem is beszélve, hogy meglátásom szerint az ego az alapja a céltudatosságnak. Márpedig célok kellenek mindenkinek akkor is ,ha valami elvakult spirituális utat követ, ha más nem az hogy az úton jár. Minél inkább támadjuk saját egonkat annál inkább romboljuk magunkat így.
Ámbár!
Lehet ,ha sikerül ezen az időszakon átverekedni az embernek magát teljesen más célok jelennek meg amik boldoggá tesznek (ego nélkül hogyan?).
Jelenleg most a legjobbnak én azt látom, hogy nem az ego legyőzését vagy elpusztítását kell megcélozni, hanem egy egyensúlyt kell teremteni. Szerintem az ego, hasznos társunk lehet ,ha megtanuljuk kezelni és nem hagyjuk eluralkodni.
De vajon uralhatjuk teljesen?
Hát jó elmélkedést! :D
Szép estét!
W.S.
Mai témám az ego és az ezzel kapcsolatos spirituális élmények. Már hetek óta ezen a témán morfondírozok és arra kellett rájönnöm ,hogy ez nem egyszerű téma.
Minél többet járattam az agyam annál jobban bele gabalyodtam.
Na ,de miről is van szó és mi az oka ennek az összetettségnek.
A legtöbb spirituális út az ego megzabolázására, legyőzésére próbálja tanítani a követőit. Ugyan akkor az ego az ami lehetővé teszi számunkra azt ,hogy egy kicsit önzők legyünk és megtudjuk szerezni amit akarunk. Az önzés egy negatív jelentést hordozó fogalom, de azért ha ezt megvizsgáljuk kicsit jobban akkor önzés nélkül eléggé rövid életünk lenne. Gondoljunk csak bele ,hogy meddig is élne egy olyan ember akiben az önzés szikrája sincs jelen. Hiszen ha teljesen önzetlen valaki akkor akár az életét is oda adná egy éhes állatnak. Más kérdés, hogy ezt az állat elfogadná-e.
Na de vissza az egohoz.
Gondoljunk bele ,hogy szeretnénk-e vágyak nélkül élni. Személy szerint az én meglátásom most az ,hogy egy vágyak nélküli élet cseppet sem lenne kielégítő számomra. És mivel ezt látom és érzem ,így amikor az ego megsemmisítése szóba kerül már a gondolattól is csak elkezdek ragaszkodni az egomhoz.
Ugyan akkor ez a ragaszkodás egy félelemből fakad, hiszen (gondolom nem én vagyok így ezzel egyedül) látom, hogy ha az ego eltűnne bizonyos számomra most fontos célok elérhetetlen távolságba kerülnének. Ilyenkor pedig beindul a szellemi kötélhúzás.
Arról nem is beszélve, hogy meglátásom szerint az ego az alapja a céltudatosságnak. Márpedig célok kellenek mindenkinek akkor is ,ha valami elvakult spirituális utat követ, ha más nem az hogy az úton jár. Minél inkább támadjuk saját egonkat annál inkább romboljuk magunkat így.
Ámbár!
Lehet ,ha sikerül ezen az időszakon átverekedni az embernek magát teljesen más célok jelennek meg amik boldoggá tesznek (ego nélkül hogyan?).
Jelenleg most a legjobbnak én azt látom, hogy nem az ego legyőzését vagy elpusztítását kell megcélozni, hanem egy egyensúlyt kell teremteni. Szerintem az ego, hasznos társunk lehet ,ha megtanuljuk kezelni és nem hagyjuk eluralkodni.
De vajon uralhatjuk teljesen?
Hát jó elmélkedést! :D
Szép estét!
W.S.
2012. június 30., szombat
Belső világ
Sziasztok!
Ma kicsit arról beszélek ,hogy hova is irányul a figyelmünk. És miért nehéz az önismereti folyamatok elkezdése.
Mióta megszületünk folyamatosan külső ingerek hatása alá kerülünk. Zajok, képek stb... És a világ nézet is ebbe az irányba tolódott el manapság ,hogy többet jelent az amit látnak az emberek mint amit gondolnak. És így akarva akaratlanul többé kevésbé ezekre a külső ingerekre alapozva alakítjuk ki magunkat. Ennek tökéletes példája a divat.
Ám ezek a behatások nem csak a külsőnkre vannak hatással. Sokan a megfelelési kényszerből kifolyólag "változtatnak" magukon és ezzel sokszor szembe kerülnek önmagukkal.
Mikor elkezdünk önismerettel foglalkozni az első amit meg kell tanulni és tapasztalni az a befelé figyelés. Ki kell zárni a külvilágot és megtalálni azt amit elnyomtunk magunkban ,hogy mi is az amit igazából keresünk, vagyis ,hogy ki az aki keres.
Mikor az ember elkezd ezen a rögös úton haladni előkerülnek majd a félelmek. Félelmek attól, hogy minden ami eddig volt illúzió és romba dől minden mert kiderül, hogy ő nem is ezeket akarta amit eddig elért. És azt érzi ,hogy újra az út elején áll. Ehhez bátorság kell, hogy ezeket a "sötét" órákat átvészelje az ember. De mikor az út végén rátalálunk arra mi is az amit igazából akarunk vagy hogy kik is vagyunk szinte megvilágosodik a cél.
Jó elmélkedést. :)
W.S.
Ma kicsit arról beszélek ,hogy hova is irányul a figyelmünk. És miért nehéz az önismereti folyamatok elkezdése.
Mióta megszületünk folyamatosan külső ingerek hatása alá kerülünk. Zajok, képek stb... És a világ nézet is ebbe az irányba tolódott el manapság ,hogy többet jelent az amit látnak az emberek mint amit gondolnak. És így akarva akaratlanul többé kevésbé ezekre a külső ingerekre alapozva alakítjuk ki magunkat. Ennek tökéletes példája a divat.
Ám ezek a behatások nem csak a külsőnkre vannak hatással. Sokan a megfelelési kényszerből kifolyólag "változtatnak" magukon és ezzel sokszor szembe kerülnek önmagukkal.
Mikor elkezdünk önismerettel foglalkozni az első amit meg kell tanulni és tapasztalni az a befelé figyelés. Ki kell zárni a külvilágot és megtalálni azt amit elnyomtunk magunkban ,hogy mi is az amit igazából keresünk, vagyis ,hogy ki az aki keres.
Mikor az ember elkezd ezen a rögös úton haladni előkerülnek majd a félelmek. Félelmek attól, hogy minden ami eddig volt illúzió és romba dől minden mert kiderül, hogy ő nem is ezeket akarta amit eddig elért. És azt érzi ,hogy újra az út elején áll. Ehhez bátorság kell, hogy ezeket a "sötét" órákat átvészelje az ember. De mikor az út végén rátalálunk arra mi is az amit igazából akarunk vagy hogy kik is vagyunk szinte megvilágosodik a cél.
Jó elmélkedést. :)
W.S.
2012. június 24., vasárnap
2012. június 5., kedd
Belső harcok
Sziasztok!
Most kicsit arról mesélnék ,hogy én hogy is látom a belső harcok kérdését. Itt arra gondolok amikor valaki negatív tulajdonságaival harcol.
Mikor önmagunk fejlesztésével kezdünk foglalkozni ,hirtelen felfedezünk kisebb nagyobb hibákat. És ilyenkor egyesek vadul kezdenek harcolni önmagukkal. És ha ebbe bele gondolunk ebben a formában önmagunkat legyőzni illetve önmagunk felett győzelmet aratni nem leszünk képesek. Illetve ezzel a módszerrel csak elfolytjuk a dolgot.
Gondoljunk csak kicsit bele. Teszem azt valaki hirtelen ráébred ,hogy van egy tulajdonsága már több mint 30éve ami most hirtelen problémává válik. Itt valóban az a tulajdonság a probléma vagy inkább az csak egy jelzőlámpa?
A baj az amikor elkezdünk a tulajdonsággal harcolni és ha még le is nyomjuk magunkban. Miért baj ez? Baj ez hiszen ez a felszín, és ennek a leküzdésével (ami majd később valószínűleg még több belső harchoz vezet majd) megoldottnak tekintjük a problémát. Pedig a forrás a mélyben érintetlen marad. És már ,hogy nincs egy védelmi rendszerünk (hiszen leküzdöttük) szabadon dönthet romba az igazi probléma.
Mikor találkozunk egy ilyen "zavaró" tulajdonsággal ne harcoljunk vele. A kulcs szó az elfogadás. Muszáj ,hogy tudatosuljon bennünk miért is vált hirtelen ez a tulajdonságunk "rosszá". Lehet ,hogy egy teljesen független dolog miatt pl.: más élethelyzetben más társaságban ez konfliktus forrás. Mérlegelni kell, hogy megéri e az embernek ilyen helyzetben feláldozni önön boldogságát. Hiszen ha igazán boldog lenne nem lenne szükség önmagunk megzabolázására.
Egy szó mint száz, ha harcolunk önmagunk akkor csak veszíthetünk hiszen a harcoknak általában van vesztese és ha önmagunkkal harcolunk ez akkor is így van.
Fontosabb ,hogy megértsük miért reagálunk így a világra. És ennek a felismerésnek az eszköze az önismeret.
További szép napot.
Most kicsit arról mesélnék ,hogy én hogy is látom a belső harcok kérdését. Itt arra gondolok amikor valaki negatív tulajdonságaival harcol.
Mikor önmagunk fejlesztésével kezdünk foglalkozni ,hirtelen felfedezünk kisebb nagyobb hibákat. És ilyenkor egyesek vadul kezdenek harcolni önmagukkal. És ha ebbe bele gondolunk ebben a formában önmagunkat legyőzni illetve önmagunk felett győzelmet aratni nem leszünk képesek. Illetve ezzel a módszerrel csak elfolytjuk a dolgot.
Gondoljunk csak kicsit bele. Teszem azt valaki hirtelen ráébred ,hogy van egy tulajdonsága már több mint 30éve ami most hirtelen problémává válik. Itt valóban az a tulajdonság a probléma vagy inkább az csak egy jelzőlámpa?
A baj az amikor elkezdünk a tulajdonsággal harcolni és ha még le is nyomjuk magunkban. Miért baj ez? Baj ez hiszen ez a felszín, és ennek a leküzdésével (ami majd később valószínűleg még több belső harchoz vezet majd) megoldottnak tekintjük a problémát. Pedig a forrás a mélyben érintetlen marad. És már ,hogy nincs egy védelmi rendszerünk (hiszen leküzdöttük) szabadon dönthet romba az igazi probléma.
Mikor találkozunk egy ilyen "zavaró" tulajdonsággal ne harcoljunk vele. A kulcs szó az elfogadás. Muszáj ,hogy tudatosuljon bennünk miért is vált hirtelen ez a tulajdonságunk "rosszá". Lehet ,hogy egy teljesen független dolog miatt pl.: más élethelyzetben más társaságban ez konfliktus forrás. Mérlegelni kell, hogy megéri e az embernek ilyen helyzetben feláldozni önön boldogságát. Hiszen ha igazán boldog lenne nem lenne szükség önmagunk megzabolázására.
Egy szó mint száz, ha harcolunk önmagunk akkor csak veszíthetünk hiszen a harcoknak általában van vesztese és ha önmagunkkal harcolunk ez akkor is így van.
Fontosabb ,hogy megértsük miért reagálunk így a világra. És ennek a felismerésnek az eszköze az önismeret.
További szép napot.
W.S.
2012. május 24., csütörtök
Gyógyulás
Sziasztok!
Kaptam egy felkérést ,hogy meséljek egy előadás keretében a gyógyulás megjelenéséről és működéséről életünkben.
Itt egy kis előzetest kívánok adni belőle ,de majd előadás után részletesebben is rámegyek a témára.
Ha már gyógyításról beszélünk tapasztalatom alapján el kell különítenünk két fontos dolgot. Aztán a végén kiderül ,hogy mégsem különül el a kettő. Mikor valaki energia gyógyászatba vagy valami más ezoterikus gyógymódot kezd el tanulni vagy ismerkedik vele az első amit elmondanak ,hogy a lélek és az energia test problémái kihatnak a fizikai testre és ezért alakulnak ki a betegségek. Ami igaz. A probléma sok esetben inkább az ,hogy ennek hallatán a gyógyulásról egy földöntúli csodajelenséget képzelünk el. Pedig a gyógyulás az egyik legtermészetesebb folyamatunk és mindenkinek veleszületett képessége.
A két dolog amit pedig el kell különíteni mint gyógyító az a pszichológia és az energia gyógyászat. Ezek aztán valahol összekapcsolódnak, de mindenképpen fontos megtalálnunk a kapcsolatot a kettő között. Aki foglalkozik energia gyógyászattal nekik nem lesz újdonság amit mondok: "Sokan tudat alatt elutasítják a gyógyulást."
Ez lehet azért mert ő nem is hisz benne és csak a család vonszolta el már több hetes unszolásra vagy valami más. Ennek az oknak a feloldásában a gát feloldásában segít a pszichológia ,hogy aztán az energia gyógyítás is hatékony legyen. És itt jön a ,de. Energia gyógyászattal jó eredményt lehet elérni bizonyos pszichológiai problémák kezelésében is.
És lesz még szó a gyógyítás energetikájáról is.
Hogy miért is és ,hogy működik a gyógyítás? És ,hogy hogyan jelenik meg az életünkben.
További szép napot!
W.S.
Kaptam egy felkérést ,hogy meséljek egy előadás keretében a gyógyulás megjelenéséről és működéséről életünkben.
Itt egy kis előzetest kívánok adni belőle ,de majd előadás után részletesebben is rámegyek a témára.
Ha már gyógyításról beszélünk tapasztalatom alapján el kell különítenünk két fontos dolgot. Aztán a végén kiderül ,hogy mégsem különül el a kettő. Mikor valaki energia gyógyászatba vagy valami más ezoterikus gyógymódot kezd el tanulni vagy ismerkedik vele az első amit elmondanak ,hogy a lélek és az energia test problémái kihatnak a fizikai testre és ezért alakulnak ki a betegségek. Ami igaz. A probléma sok esetben inkább az ,hogy ennek hallatán a gyógyulásról egy földöntúli csodajelenséget képzelünk el. Pedig a gyógyulás az egyik legtermészetesebb folyamatunk és mindenkinek veleszületett képessége.
A két dolog amit pedig el kell különíteni mint gyógyító az a pszichológia és az energia gyógyászat. Ezek aztán valahol összekapcsolódnak, de mindenképpen fontos megtalálnunk a kapcsolatot a kettő között. Aki foglalkozik energia gyógyászattal nekik nem lesz újdonság amit mondok: "Sokan tudat alatt elutasítják a gyógyulást."
Ez lehet azért mert ő nem is hisz benne és csak a család vonszolta el már több hetes unszolásra vagy valami más. Ennek az oknak a feloldásában a gát feloldásában segít a pszichológia ,hogy aztán az energia gyógyítás is hatékony legyen. És itt jön a ,de. Energia gyógyászattal jó eredményt lehet elérni bizonyos pszichológiai problémák kezelésében is.
És lesz még szó a gyógyítás energetikájáról is.
Hogy miért is és ,hogy működik a gyógyítás? És ,hogy hogyan jelenik meg az életünkben.
További szép napot!
W.S.
2012. május 15., kedd
Érzékelés
Sziasztok!
Ma kicsit arról mesélek nektek ,hogy az érzékelésünk mennyire is kifinomult és mennyire képesek vagyunk erről megfeledkezni.
Mikor azt mondom ,hogy érzékelés vannak akik a látás,hallás , szaglás, ízlelés és tapintásra gondolnak egyből és vannak azok is akik egyből valami extrasense érzékelésre gondolnak. Amit viszont mind használunk és talán erre nem gondolunk, hogy az érzékelés talán ezen két felsorolt csoport keveredéséből, kombinációjából alakul ki. Az érzékelésünk és a kommunikációnk valahol egy tőről fakad és ezért ,ha már felismertük azt hogy létezik metakommunikáció (testbeszéd), és létezik egy olyan "megérzéseken" alapuló kommunikációs rész is akkor óhatatlan ,hogy ne gondoljunk bele az érzékelésre is talán igaz ez a kettősség. Tudat alatt vesszük ezeket a jeleket mindannyian. De vannak akik kiemelkedően jók abban ,hogy vegyék ezeket a jeleket és akadnak olyanok akik jól kommunikálnak ezekkel.
A megismerés alapja szerintem ,hogy önmagunkból kiindulva feltérképezzük a világunkat és talán ez az a módszer ami a legnagyobb felismeréshez vezeti el az embert, mind önismeret terén mind a világról alkotott képében egyedi és pozitív változásokat okoz.
Mikor az ember elkezd az érzékelésén dolgozni célszerű a fizikai szinten kezdeni.
Majd erre még kitérek részletesebben is jövőhéten.
További szép napot és jó elmélkedést.
Ma kicsit arról mesélek nektek ,hogy az érzékelésünk mennyire is kifinomult és mennyire képesek vagyunk erről megfeledkezni.
Mikor azt mondom ,hogy érzékelés vannak akik a látás,hallás , szaglás, ízlelés és tapintásra gondolnak egyből és vannak azok is akik egyből valami extrasense érzékelésre gondolnak. Amit viszont mind használunk és talán erre nem gondolunk, hogy az érzékelés talán ezen két felsorolt csoport keveredéséből, kombinációjából alakul ki. Az érzékelésünk és a kommunikációnk valahol egy tőről fakad és ezért ,ha már felismertük azt hogy létezik metakommunikáció (testbeszéd), és létezik egy olyan "megérzéseken" alapuló kommunikációs rész is akkor óhatatlan ,hogy ne gondoljunk bele az érzékelésre is talán igaz ez a kettősség. Tudat alatt vesszük ezeket a jeleket mindannyian. De vannak akik kiemelkedően jók abban ,hogy vegyék ezeket a jeleket és akadnak olyanok akik jól kommunikálnak ezekkel.
A megismerés alapja szerintem ,hogy önmagunkból kiindulva feltérképezzük a világunkat és talán ez az a módszer ami a legnagyobb felismeréshez vezeti el az embert, mind önismeret terén mind a világról alkotott képében egyedi és pozitív változásokat okoz.
Mikor az ember elkezd az érzékelésén dolgozni célszerű a fizikai szinten kezdeni.
Majd erre még kitérek részletesebben is jövőhéten.
További szép napot és jó elmélkedést.
W.S.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)